A Mark Carrington ügy - Második fejezet

Eleget áztunk az esőben, és a gondolatok, ötletek csak úgy cikáztak a fejemben. Nem tudtam merre induljak, merre keressem a nyomokat, de abban biztos voltam hogy a kocsi nem véletlenül állt meg. Körbeszaglásztam, de látszólag minden balesetre utal, így hát bevittük az autót egy alapos vizsgálatra.

Ha reálisan gondolom át az esetet, szinte elképzelhetetlennek tartom hogy a gyilkos követte volna az áldozatot, ha nem tudja, hogy még a várostól távol meg fog állni, és elhagyja az autót. Sötét, rossz látási viszonyok és persze egy kihalt terület kellett csak neki, és ahhoz, hogy ez mind jókor a jó helyen történjen, vagy egy nagy adag szerencse, vagy pedig gondos és pontos előkészületek kellenek. És ahogy én ezeket az embereket ismerem, nem nagyon bíznak Fortuna bőkezűségében. Talán ezért van majdnem mindnek kaszinója.

A csapat utána nézett, az áldozat a belvárosban lakik, így valaki másnál lehetett, ráadásul gyakran látogathatott arra, mert a tetteseknek tudniuk kellett hogy mikor és hol tartózkodik, hol tudnak babrálni az autójával. Arrafelé, amerről érkezett csak pár kertes ház van, talán valami rokon.

Miután darabokra szedték a motort, elég érdekes dologra bukkantak. Benzinre. A gond csak annyi, hogy az autó dízel. Nem valószínű hogy Mark több éves rutinnal mellétankol, úgyhogy ezt nevezhetjük nyomnak is. Persze csak mi, az esküdteknek ez nem jelent semmit. A közelben van is egy benzinkút, valószínűleg járhatott arrafelé, és a fejemben már kezd is összeállni, vajon mi történt aznap este, de most nem állok neki messzemenő következtetéseket levonni, a tényekre fogok koncentrálni.

A tények pedig a következőek. A tanksapkán találtunk több ujjlenyomatot is, de ezek közül csak kettő használható. Legalábbis reméljük, az eső sokat rontott a helyzeten.

 

Nem tudom kitől származhat, de az biztos, hogy addig nem fogok engedélyt kapni a nyomozás megkezdésére, amíg nincs valami kézzel fogható dolog a kezemben.